Szocioamoria – szerelmes vagyok a világba

Szocioamoria – szerelmes vagyok a világba | Közös Ég
Szocioamoria: egy állapot, amikor empátiával, örömmel és hálával kapcsolódom az élet minden megnyilvánulásához, beleértve a Közös Ég láthatatlan áramlásait.

Éveken keresztül kerestem azt a fogalmat, ami leírja, hogyan viszonyulok a világhoz. Voltak hasonlóak, de egyik sem fejezte ki pont azt, ami bennem van. Így hát egy beszélgetés során spontán alkottam egy új szót: szocioamoria.

A szerelem az én világomban korábban az az állapot volt, ami intenzív érzelmekkel, vágyakkal arra ösztönzött, hogy kapcsolódjam egy embertársamhoz. Végigjárva a szerelem fázisait kezdtem a monoamoriával, ami – a monogámia érzelmi megfelelőjeként – azt jelenti, hogy egyetlen emberre vetítem ki ezt az állapotot. Amikor már túl voltam néhány szerelem-állapoton, azt éreztem, valami nem kerek a történetben. A szerelem állapota ugyan kölcsönhatásokban formálódik, de bennem szökken szárba – minden egyes alkalommal.

Megfigyeltem, hogy valójában minden intenzív érzelmi bevonódásom különböző, a szerelemnek számtalan árnyalata van. Aztán jött az a felismerésem, hogy a mono- nem egészen korrekt elnevezés, ez akkor lenne igaz, ha teljes földi létem során egyetlen személyhez kapcsolódóan élném meg ezt az állapotot. És az sem teljesen igaz, hogy ez egyidőben egyetlen szerelmi kapcsolódást jelent; a felszínen igaz, de az elme mélységeiben minden szerelmi (és egyéb) élményünk belső képei összefonódnak, egyetlen időtlen állapotban léteznek. A korábban megélt élményeink, az azokból levont tudatos és tudattalan következtetéseink, folyamatosan ott kavarognak a mélyben, hatással vannak a jelenben megélt kapcsolatainkra.

Szerelem-napocska és szocioamoria | Közös Ég

“Lesznek egy testté” – a szocioamoria élménye

Fejben lezárhatunk egy kapcsolatot, gondolhatjuk azt, hogy vége. De ez egy illúzió, mert az energiája életünk végéig velünk marad, csak épp a testet öltött formája nincs velünk. Egészen pontosan: ha valamilyen formában mozgat még bennünket az az energia, akár tisztában vagyunk vele, akár nem, újra kapcsolódni akarunk hozzá, legfeljebb egy másik ember hozza az életünkbe.

Az Idők kezdetén te és én…
sőt, mindenki, akit ismersz és nem ismersz, minden élőlény, amely körbevesz.
Az egész Föld, a Hold, a megszámlálhatatlanul sok csillag…

őselemei egyetlen egységbe sűrítve léteztek.

Ezekkel a mondatokkal kezdődik a Teremtő tudat. Az ősállapot rezonanciája, emlékezete mindent áthat, hiszen ez az élet eredeti állapota, a magja. Ahogyan a hatalmassá terebélyesedő, több ezer éves mammutfenyőben is egyetlen aprócska mag nyilvánul meg, ahol minden ág, minden levél magában hordozza az eredeti információt, úgy nyilvánul meg az univerzum minden egyes atomjában, sőt gondolatában, érzelmében az Idők kezdete. A táguló világegyetem terét be kell töltenünk, ezért folyamatosan távolodunk, fragmentálódunk, részekre esünk – és ebben kell megtartanunk az eredet emlékét és állapotát.

A szerelem pedig egyike azoknak az érzelmi állapotoknak, amik segítenek áthidalni a távolodást, ráéreznünk az egység állapotára. Összefonja bennünk az elkülönült érzelmeket, gondolatokat. Ha ezt megértjük és átérezzük, a szerelem új dimenzióját élhetjük át: azt, ami már nem birtokolni akar, magához kötni azt, amit egyébként sem veszíthet el. Lehámozva róla mindazt, amit az emberi kultúra évezredek során rárakott, megtalálhatjuk magunkban az eredeti, ősi energiát, ami egyfajta érzelmi gravitációként hatja át a világot, összekötő kapocsként van jelen minden élőben.

Ez már nem az emberi szerelem, hanem a szocioamoria világa. Egy állapoté, amelyben hálásak vagyunk minden létező sokszínűségért, valamennyi kapcsolódás öröméért, empátiával viszonyolunk mindenhez, amit észlelünk, és kíváncsisággal tölt el bennünket a rengeteg felfedezésre váró teremtési folyamat. A szocioamoria az érzelmek magja.

Szerelem-napocska meditáció (szocioamoria élményének erősítéséhez)

Húnyd be a szemed, lazítsd el a tested, lélegezz mélyen és egyenletesen. Idézd fel magadban életed első szerelmét, a legjobb érzést, élményt, amit abban megéltél. Minden egyes belégzésnél szívd magadba ezt az érzést, és engedd szétterjedni a testedben. A kilégzésnél pedig add vissza az érzést a térnek, amely körbevesz.

Néhány perc után jöhet a következő szerelem-élményed, ismételd meg vele ugyanezt a folyamatot. Belégzésnél megéled, átérzed, szétterjed a testedben, minden sejted kap belőle. Kilégzésnél visszaadod a kinti világnak.

Menjd végig annyi szerelem-érzésen, ahányon szeretnél, minden egyes alkalommal megismételve az első folyamatot. Érezd azt, hogy benned találkoznak és összefonódnak ezek az élmények, hiszen valamennyi érzés a te részed. Aztán lásd, hogy mit sugároztál a környezetedbe a kilégzéseid során, mint egy napocska, amely életet adó sugaraival táplája a teret.

Minden kilégzésnél a térnek átadott szerelem-érzéseid egyre nagyobb és színesebb gömbbé formálódnak, ezernyi érzés-szín találkozik benne, és formálódik egységgé. Ahogyan benned is. Ami benned összefonódik, a külső térben is eggyé, a Közös Ég táplálójává válik.

Köszönjük, ha megosztod ❤️

Share on facebook
Share on twitter
Share on linkedin
Share on email

Ez is érdekelhet:

Maradj egész | Közös Ég

Maradj egész

Egésznek, testileg-lelkileg kiegyensúlyozottnak maradni egy háborgó világban. Hogyan tehetünk lépéseket ebbe az irányba?

Egy vagy közülünk | Közös Ég

Egy vagy közülünk

Benned élünk, és te bennünk élsz. Az út végén pedig várunk vissza, hogy meghallgassuk kalandjaidat és minden újat, amit tanultál számunkra.

Az igazság útjai | Közös Ég

Az igazság útjai

A közös igazság útja – ez szerepel weboldalunk fejlécén. Mindannyian az igazságot keressük, senki sem szeret hazugságban vagy tudatlanul élni.

Istenek otthona | Közös Ég

Istenek otthona

A terem falain festett képek sokasága. Istenek felemelkedésének és bukásának, örök küzdelmének történetei színes szimbólumokba töltve.