kozos-eg-sosem-vagy-egyedul

Körbenézel a pipacsos réten a lenyugvó nap fényében és azt mondod: gyönyörű. Leírhatatlan szépségeket alkot a természet. Megérinted a pipacs szirmait, hallgatod a ciripelő tücsköket, nagyon szippantasz a végtelennek tűnő mező zamatos levegőjéből. Csodás az élet.

Hazaérve bekapcsolod a tévét. Bombák repülnek az égből, riadt tekintetű emberek futnak az életükért. Motyójukat hátukra véve vándorolnak kontinenseken át, hogy békére leljenek. Szemét hömpölyög a tengeren, delfinek százai vetik magukat partra. Letört vagy, szomorú, vajon mit hoz a holnap? Miért ilyen az élet?

Évezredek óta mondják népek tanítói számtalan formában: a világ, amely körbevesz, egy násztánc leképeződése. A Közös Ég lélekzete és az atomok megszámlálhatatlan sokasága járja egymásba fonódva örök táncát. Mikor az egyik lép, lép a másik is, közösen figyelik az élet ütemét.

A Közös Ég lélekzetében pedig ott van minden gondolatod és érzésed. Mindaz, ami boldoggá tesz és mindaz, ami félelmet kelt benned. Valamennyien együtt formáljuk a világot, az alkotásunk pedig visszahat ránk. Nincs alá- és fölérendeltség a látható és a számunkra (most még) láthatatlan világ között. Kölcsönhatás van.

A Közös Ég minden pillanatban átjár, akár akarod, akár nem, akár figyelsz rá, akár nem. Láthatatlan kötelékként kapcsol össze mindennel, ami létezik és él. Ha figyelsz rá, észreveszed, hogy sosem vagy egyedül. Mindig van, ami és aki megérint, meghallgat és figyel rád. Sosem vagy magányos, sosem vagy egyedül.

Köszönjük, ha megosztod.