Maradj egész

Maradj egész | Közös Ég
Egésznek, testileg-lelkileg kiegyensúlyozottnak maradni egy háborgó világban. Hogyan tehetünk lépéseket ebbe az irányba?

Egésznek, testileg és lelkileg is egészségesnek maradni talán sosem volt akkora kihívás az elmúlt évtizedekben, mint most, amikor szinte minden a járványról, a klímaváltozásról és konfliktusokról szól. Fontos lehetne ebben a helyzetben a tájékozódás, hogy a megfelelő döntéseket tudjuk hozni. Mégis a napokban döntöttem úgy, hogy szakítok egy négy évtizedes szokásommal. Kisiskolás korom óta minden napomat az aktuális hírek olvasásával kezdtem. Annak idején még a családnak érkező napilapokból tájékozódtam, később ezt felváltották az internetes hírportálok. Szinte rituálévá vált, hogy a reggeli kakaó mellett végigböngésztem 3-4 magyar és külföldi híroldalt. Ennek most vége…

Éveken keresztül hanyagoltam, illetve túl felszínessé vált a belső kommunikációm, a meditációk és mélytudat-kommunikációs gyakorlatok. Sodort magával az élet, ritkán tudtam megteremteni az ehhez szükséges belső nyugalmat és csendet. Az elmém folyamatosan problémamegoldó üzemmódban pörgött. A világban zajló folyamatok figyelemmel kísérése számomra mindig is szervesen hozzátartozott az élet megismerésének folyamatához. Azonban amióta másfél éve visszavonultam a természet csendjébe, hogy szintetizáljam magamban öt évtizednyi élet tapasztalatait, azt kezdtem érezni, valahol megcsúsztam, elvesztettem a fonalat. Ma már tudom: ez egészen pontosan akkor történt, amikor háttérbe szorultak a belső világomon keresztül érkező üzenetek, és mindent a kívülről kapott információk domináltak.

Nincs testi egészség lelki egyensúly nélkül

Ez abban is megnyilvánult, hogy fogékonyabb lettem a szokásos évi influenzajárványra, vagy más hasonló betegségekre, amik átvonultak a családon, közösségen. Ahogy a figyelmemet lekötötte a külső világ, úgy kezdték el megbontani az egészségemet a külső térből érkező ilyen-olyan információk is. A világ megismerése fontos, ezt változatlanul vallom. De nagyon nem mindegy a megismerés módja, és a források, amelyeket ehhez igénybe veszek.

Azt vettem észre, hogy a klímaváltozás körüli vita egy idő után átváltott egy számháborúba. Hány fok, mennyi szén-dioxid, hány év, mi a sok és mi a kevés. És mindenki projektált, kitalálta, hogyha ez vagy az a szám nem fog stimmelni, akkor abból mi következik. Aztán melegváltásban jött a járvány, ahol mindez ennél is durvábban kiütközik. Mennyi fertőzött, hány oltás kell, ettől és attól a számtól majd megint jobb lesz a világ. És újra mindenki vetít, hogy majd mi lesz a nyáron, ősszel, egy év múlva. Emlékszik még bárki arra, mi hangzott el tavaly tavasszal?

Ha a számok háborúznak, az azt jelenti, hogy elvesztettük a kapcsolatot az eredetünkkel, az evolúcióval, a természettel. A szám alapvetően a tiszta logika eszköze a megismeréshez, de most a számok adják az irányt, a célt, jelölik ki az utat. A számok azt tükrözik, hogy már nem érezzük, miről szól a világ egésze, hanem tehetetlenül vergődünk a látható, számolható részekben. Fragmentálódik az elme, vele együtt hullik szét az anyag, amit megfigyel. Mert a kettő nem választható el egymástól, ezt legkésőbb azóta tudja a legelvakultabb számmisztikus is, amióta elmerültünk a kvantumok világának megismerésében.

Az egészet látni

Bármilyen irányba indulnak a világ bölcsei, a természet sajátos határokat mutat fel számukra. Vizsgálják a legpróbb részek világát, és meg kell állapítaniuk, hogy nem definiálható pontosan a helyük, az állapotuk, sőt, ez függ magától a megfigyelőtől is. Vannak fizikusok, akik ma már úgy gondolják, hogy önmagában az elemi részecskék megfigyelése is eredményezheti azt, hogy új részek jönnek létre, vagy azoknak új, korábban nem észlelt tulajdonságaik lesznek.

Aztán kutatjuk a csillagok végtelen világát, az univerzum mélységeit, de a számok ott sem stimmelnek, a kitalált elmélet nincs összhangban a megfigyelésekkel. Ezért ma úgy tartják, a Világegyetem tömegének csupán 4,6%-át alkotja a megfigyelhető anyag, 23% a sötét anyag aránya, és 72% a sötét energia. Szóval érted, ami körbevesz bennünket nap mint nap, annak a 95%-a megfigyelhetetlen számunkra. Mondhatni fogalmunk sincs arról, mi történik a tér nagy részében, de még arról sem, hogy a megfigyelhető dolgok alkotóelemei pontosan hol is vannak. Tanultunk egyáltalán bármi lényegeset a világról az alkímia óta, vagy csak lefoglaljuk az elménket?

A prérin lovagló indián, vagy az esőerdő mélyén vadászó őslakos ugyan nem tudja a pí értékét, de képes egészben szemlélni a világot. Mondhatni: evolúciós perspektívában gondolkozik. Nem csak önmaga, a saját generációjának életét éli, hanem hallgat az ősökre, gondol a gyermekeire, figyel a természetre. Mennyivel vagyunk mi boldogabbak, bölcsebbek a kis számháborúinkkal? Vagy hogy markánsabban fogalmazzak: életképesebbek vagyunk-e bármivel evolúciós perspektívából szemlélve, mint ők, vagy valójában visszafejlődtünk, mert elveszünk a rész(let)ekben, és nem látjuk az egészet? Milyen jövőt jelent, ha az emberi élet már csak gyógyszerekkel, szintetikus anyagokkal, mesterséges genetikai beavatkozásokkal tartható fent, mert közben a szó szoros és átvitt értelmében is kivágjuk magunk alól a gyökereket? Ki látja ma még az egészet?

A megismerés új dimenziója

Nem kell visszamennünk a prérire lovagolni, sem az esőerdőbe vadászni ahhoz, hogy újra egészben szemléljük a világot, és ezzel mi is egésszé váljunk. De radikálisan át kellene alakítanunk azokat a módszereket, ahogyan megismerjük a világot. Amit azzal kezdünk, hogy tudatosabban figyelünk arra, milyen információkra helyezzük a fókuszt, mit építünk be magunkba szellemi táplálékként. Mert az nem most hangzik el először, hogy “nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden tanítással… (Mt., 4,4)”. Másképp fogalmazva: az elménkbe beépített információ vérré válik bennünk, hatással van a testi állapotunkra is. Ha tehát úgy érzem, hogy a testem visszajelzi az egyensúlytalan állapotát egy betegséggel, nem csak azon kell elgondolkodnom, mit eszem és iszom, mozgok-e eleget, hanem azon is, milyen információknak adok teret az életemben.

Nem kell homokba dugni a fejünket, és úgy tenni, mintha nem érdekelne bennünket, mi történik a fizikai térben. Sőt. A látás kell ahhoz, hogy az empátiánk is fejlődni tudjon, a szolidaritásunk az érző lények világával. De lássuk tisztán, hogy az információs térben mi az, ami épít, és mi az, ami méregként hat ránk. Ami szétzilálja az érzelmeinket, megbontja a lelkünk egyensúlyi állapotát, romboló hatással van a kommunikációkra, emberi kapcsolatainkra, és előbb vagy utóbb a testünket is megbetegíti.

2021-et írunk, a mai nappal már csillagászati tavasz is beköszöntött. Még körbevesz bennünket a tél, de a kikelet már a küszöbön topog. Legyen ez egy olyan tavasz, amikor a kaotikus, korlátozónak tűnő külső információk ellenére a lelki életünket is megújítjuk. Beszélgessünk arról, milyen információk érdemlik meg a figyelmünket, hogyan helyezhetjük a világ megismerését új alapokra, illetve hogyan szintetizálhatjuk ennek ősi, bevált módszereit a modern kor dinamikájával.

Köszönjük, ha megosztod ❤️

Share on facebook
Share on twitter
Share on linkedin
Share on email

Ez is érdekelhet:

Egy vagy közülünk | Közös Ég

Egy vagy közülünk

Benned élünk, és te bennünk élsz. Az út végén pedig várunk vissza, hogy meghallgassuk kalandjaidat és minden újat, amit tanultál számunkra.

Az igazság útjai | Közös Ég

Az igazság útjai

A közös igazság útja – ez szerepel weboldalunk fejlécén. Mindannyian az igazságot keressük, senki sem szeret hazugságban vagy tudatlanul élni.

Istenek otthona | Közös Ég

Istenek otthona

A terem falain festett képek sokasága. Istenek felemelkedésének és bukásának, örök küzdelmének történetei színes szimbólumokba töltve.