Közös Ég - Az igazság útja

A közös igazság útja – ez szerepel weboldalunk fejlécén. Mindannyian az igazságot keressük, senki sem szeret hazugságban vagy tudatlanul élni. Tudni akarjuk az igazságot a születésről, halálról, istenről, szeretetről és szerelemről, csodákról és hihetetlennek tűnő dolgokról, a világ rendjéről, a múltról és a jövőnkről. Arról, hogy van-e élet a halál után és van-e élet a Földön kívül, hogy ki vagyok én és mi a dolgom ezen a bolygón.

Világítótorony a sötétségben

Az igazságot egyfajta világítótoronynak érezzük, amely utat mutat a kaotikus világban, segít tájékozódni és a mindennapi döntéshozatalban. Sokan vágynak egyfajta abszolút igazságra. Egy olyan stabil pontra az életükben, amely a gyorsan változó környezetünkben is megingathatatlan és örök. Épp azért az igazságkeresés milliárdnyi ember életében egyben az istenkeresés folyamata is. Mások a tudományban hisznek, azt látják a legstabilabb pontnak az életükben.

Aki úgy véli, megtalálta az igazságot, lehorgonyoz és elköteleződik a választott eszméje, hite, világnézete mellett. Ha csalódás éri, keres tovább. Egy idő után minden útkereső eljut arra a megállapításra, hogy nem is olyan egyszerű megtalálni az igazságot.

Egy protestáns lelkész családjába születtem, ez a szociális közeg értelemszerűen meghatározta az útkeresésem első időszakát. Amivel már nagyon fiatalon szembesültem, hogy a keresztény hitrendszer ugyan tartalmaz számos értékes útmutatót, ugyanakkor számomra túlságosan ellentmondásos. És számtalan kérdésemre nem ad megnyugtató választ. Nehezen tudtam magammal összeegyeztetni olyan bibliai jellemzéseket, hogy a “a szeretet türelmes, jóságos, soha el nem múlik”, és a szeretet istenét, amelyik dühöng, folyamatosan halállal büntet, városokat dönt romba.

Az én szememben ezek az ellentmondások tették a kereszténységet a vér vallásává. Egy 2000 éves szenvedéstörténetté, ahol tízmillióknak kellett meghalniuk az önkényesen értelmezhető vallási szövegek következményeként. Ha a hatalmasok érdekei úgy kívánták, az erőszakos és bosszúálló istent emelték ki, és az ő nevében irtottak mindent és mindenkit, aki nem felelt meg az általuk képviselt nézeteknek.

Igazságok harca

Amit én mondok, az az igazság, amit a másik, az hamis. Kölcsönösen vádoljuk egymást hazugsággal, szándékos félrevezetéssel, vagy az információk hibás értelmezésével. Ez a vád jellemez sok emberi kapcsolatot, így nem csodálkozhatunk azon, hogy erre épül az egymásnak feszülő társadalmi-gazdasági érdekcsoportok és az őket kiszolgáló média kommunikációja is. A hatalmi érdekcsoportok igazságainak harcában pedig többség csendes megfigyelőként pedig ide-oda csapódik, attól függően, épp melyik fél állításaival, eszméivel tud azonosulni.

Sokan a fizikai világot és annak megtapasztalható, mérhető folyamatait fogadják el igazságként. Ez vezetett a racionalizmus és az anyagiasság térhódításához. Aztán a 20. században a tudomány egy sajátos felfedezést tett: a fizikai anyagot felépítő részecskék világa tele van szubjektív igazságokkal. Hogy milyen tulajdonságait látjuk meg egy elemi részecskének, függ a megfigyelőtől, azaz tőlünk. Ezzel létrejött a kapcsolat az elme és a fizikai anyagot alkotó részecskék között. A tudatunk aktív részese a világ formálásának.

Húnyd be a szemed néhány pillanatra, és idézz fel magadban emlékeket, amelyek egy meghatározott érzéshez kapcsolódnak. Például a veszteségélményhez, szégyenhez vagy szenvedélyes szerelemhez. Ha kellően elmélyedsz a feladatban, nagy valószínűséggel események, történetek egész láncolata tör felszínre benned. Emlékek, amelyek visszanyúlnak a korai gyermekkorig, érzések, amelyeket – ha némi eltéréssel is -, de újra és újra átéltél.

A hasonló érzéseket kiváltó emlékeink tehát a tudatunk mélyén “halmazokat”, egymáshoz kapcsolódó történeteket és gondolatokat alkotva raktározódnak. Sok történet túlmutat rajtunk, mások is szereplői, ezek kollektív emlékekké válnak. Beivódnak a sejtjeinkbe, továbbadjuk a következő generációnak, a természet részévé válnak. Carl Gustav Jung ezeket a kollektív mentális mintázatokat nevezte archetípusoknak. Százmillió évek óta formálódó ősi képek és történetek, amelyek úgy táplálják a mindennapi gondolatainkat, cselekedeteinket, ahogy a gyökerei a fát.

Az igazság egy történet. Az igazság a gyökerekben van. Ahogy történet sem egy van, a gyökerek pedig ezer felé ágaznak el, úgy az igazságnak is számtalan arca van. Vannak történetek, amelyek egy irányba mutatnak. És vannak, amelyek között állandó feszültség van, mert egymással ellentétes irányba hatnak. Évmilliók óta ható kollektív emlékek harca ez, amelyek folyamatosan formálják az emberi eszméket, és rajtuk keresztül a történelemet. Új történeteket, új igazságokat hoznak létre, így marad fenn az élet körforgása.

A közös igazság

A kollektív emlékek közé alámerülő történetekkel formálhatjuk a jövőt. Ez nem a mi egyéni jövőnk, hanem azok a generációkon át ható mentális mintázatok, amelyek az emberiség, és ezáltal a Föld jövőjét határozzák meg.

Egy folyamat csak akkor lesz megalapozott és tartós, ha a kollektív mélytudatban gyökerezik. Változásokat elérni csak úgy lehet, ha a cselekedeteink harmonizálnak azokkal az ősideákkal és őstörténetekkel, amiket fontosnak és értékesnek tartunk.

A Közös Ég egy olyan ősi kollektív igazság-rendszer, amelynek történetei az együttműködésről, az empátiáról, az erőszakmentességről szólnak. Olyan közös igazságokról, amelyeket sokmillió ember emlékei és történetei formáltak és formálnak ma is.

Ha körbenézünk a világban, láthatjuk, hogy nem ez az egyetlen út, nem ez az egyedüli igazság. A világ tele van önzéssel, hatalomvággyal, erőszakkal. Ezek más kollektív történetek hatásai, amelyek más igazságok mentén formálják a világot. A te döntésed, hogy milyen világot erősítesz, építesz a cselekedeteiddel és gondolataiddal.

Köszönjük, ha megosztod.